"Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember"
Bártfay László naplója
________________
KALLA ZSUZSA

 

Az itt bemutatandó forrást, Bártfay Lászlónak, a reformkori irodalmi élet mára már elfeledett szervezőalakjának magánfeljegyzéseit többféle módon faggatta már az irodalomtörténet. A jegyzőkönyvszerű szöveg a visszaemlékezések kerekdedségével, történet-jellegével szemben apró, monoton egyhangúsággal ismétlődő tényeket rögzít, ezekből rajzolódik ki a mindennapok töredezett képe. Ez a szerkesztetlenség, szikárság, a benyomások közvetlensége azonban előnyt is jelent: a való élet kendőzetlen pillanatait őrzi, sorba nem rendezett, utólagosan nem értelmezett életeseményeket. Az írás folyamata Bártfay számára keretet szolgáltat az idő érzelmi feldolgozásához, praktikus funkcióin kívül célja elsősorban morális számvetés, a régvolt pillanatok újraélésének lehetősége, a múlt viszonyítása a jelenhez, a jövőnek a jelenből és a múlt tapasztalataiból létrehozott rajza.

E napló a korabeli pesti értelmiségi közeg sajátos lenyomata, s ezért alkalmas lehet az a szereplők életkereteinek vizsgálatára: az idő és a tér érzékelésének, beosztásának, a kapcsolattartási szokásoknak a rekonstruálására. (A "hétköznapi", az átlagos, a normális azonban sokszor nehezebben megragadható, mint az egyszeri. A szöveg töredékessége, homályos utalásai óvatosságra intenek. Folytonosan szem előtt kell tartanunk, hogy a történések közötti "üres időt", az interakciók mozgatórugóit, a szereplők szándékait általában akaratlanul is a korról való ismereteink, illetve saját tapasztalataink, személyes gyakorlatunk alapján egészítjük ki.)

Bártfay László neve elsősorban az irodalomtörténészek előtt ismert. Kazinczyhoz fűződő szoros viszonya;[1] meleg barátsága a meglehetősen zárkózott Kölcseyvel vagy Szemere Pállal, művészi, politikai és személyes terveikről, gondjaikról szóló levelezésük[2] Bártfay központi szerepét bizonyítja a korszak irodalmi közéletében.

Szívesen, készségesen, kiváló gyakorlati érzékkel segíti barátait akár apró-cseprő ügyeik intézésében, akár súlyos egzisztenciális gondjaikban, mindenkor rendelkezésükre bocsátva a grófi titkár helyzetéből adódó lehetőségeit. A Károlyi-birtokok közötti iratkézbesítési útvonalakon - a nevezetes bőrtáskában - fontos kéziratok, a hivatalos ellenőrzést elkerülő levelek érhetnek biztosan célba. Az általa kezelt pénztárból gyakran segíti ki kölcsönnel pénzzavarba került ismerőseit, könyv- és portrérendelések előlegeit rendezi. Bár Bártfay fiatalon maga is írogatott[3] a Tudományos Gyűjtemény, az Auróra számára, később történészi terveket dédelgetett magában, mégsem ez, hanem személyiségének vonzereje, Üllői úti otthona derűs, meleg, közvetlen légköre miatt vált nevezetessé. Szalonjának fénykorát idézi meg Fábri Anna könyve.[4]

 

Az idő

A napló, műfajából eredően kiválóan alkalmas a napi életritmus, az idővel kapcsolatos képzetek megfigyelésére, feltárására. Bártfay időbeosztásának legfeltűnőbb sajátsága a szabályozott munkaidő hiánya, számos értelmiségi hivatás máig érvényes jellemzője: szinte nincs olyan idősáv, talán az ebédet és a késő estét kivéve, amikor időnként ne dolgozna. A hivatali és társasági lét laza egymásba folyásának fontos feltétele, hogy az otthon és a munkahely nem különül el egymástól. A ciklikus időszemlélet jellegzetességei (időjárási jelenségek, évszakok és évfordulók) nagy hangsúllyal vannak jelen a naplóban, mégis a városi lét hétköznapjait, a politika, a múlt eseményeit a lineáris idő uralja. Az idő szűkösségének állandó hangsúlyozása mint életérzés teszi modernné az idővel kapcsolatos bejegyzéseket.[5] Maga a naplóírás ténye az idő számontartásának, a vele való morális elszámolásnak fontos jele. Ez az időérzékenység egyfajta civilizációs fokmérő, soha nem hallgat el "a belső hang, mely folyton-folyvást az időre kérdez".[6]

Az idő megragadásának vágya azonban nem csupán a tevékenységekben, az elvégzett feladatokban való megnyugvásban van jelen, éppen ennyire fontos a szubjektíven megélt időtartamok, távok rögzítése is. "Furcsa egy valami is az az idő: mikor űzzük, kergetjük akkor nem mozdul 's untatja az embert máskor pedig ha meg akarjuk fogni, tartani - repül" - idézi a napló az ifjúság rövid éveire visszanéző és hosszú börtönnapjaira készülő Wesselényi szavait. A szöveg visszatérő motívuma a Barthos Paulina leveleire, a vele való találkozásra való tűrhetetlen várakozás, a múlni nem akaró idő megélése. "Hosszú, végtelen idő után".[7] # Hangsúlyos a betegségek időszakaiban összemosódó, összekuszálódó idő megtapasztalása, a terméketlen gyötrődés napjainak időszaka, amikor a napló is hiányossá válik. "Félálom 's ébrenség köztt múlt az idő / Minden lobogott bennem azt hívém agyam meggyúladt, szívem elfojt. Az egész napról homályosan tudok emlékezni / Az egész fájdalmas, hosszú idő alatt barátim 's jóakaróim naponként látogatának 's részvéttel tudakozódtak hogylétem után, a' mi lélekben sok enyhületet 's vigasztalást nyujtott."

A mérhető idő legfontosabb kelléke Bártfay értelmiségi közegében - ahol sokféle tevékenység időbeli összehangolására van szükség - az ebben az időszakban már Magyarországon is luxustárgyból hétköznapi tárggyá váló zsebóra. Wesselényi szavait jegyzi fel börtönbevonulása előtt: "Ekkor órájára pillantván, - Barátom Benyovszky menjünk úgymond, az idő közelget in Ehren-Sachen muss man sein Wort pünktlich halten."[8] Bártfay gyakran rápillant az órára, akár hajnali felriadásakor, vagy esti naplóírás közben - "midőn e' sorokat írom (1/4 kor 11re)" -, de időbeli tájékozódásában a harangszó is szerepet játszik, orientál, figyelmeztet a nagyobb időegységek múlására.

Az idő szűkösségének érzése elsősorban Bártfay titkári szerepéből, széles feladatköréből adódik, abból, hogy folyamatosan rendelkezésre kell állnia. Állandó panaszkodása - "egész délelőtti időmet jövők-menők ragadák el egy perczig sem vala nyugalmas időm / gabona kereskedők rongálták időmet / félnapi időm csak úgy elveszett / sok időmet elrablák / a' délutáni idő csak úgy elmult használatlanúl" - a kiszámíthatatlanságra, a másoktól való függőségre, a magány, a nyugodt félrevonulás hiányára vonatkozik. Különösen feszítő ez számára, amikor Barthos Paulinának küldött levelek írásához kell "lopnia" perceket innen-onnan, hiszen még más időkhöz, a posta, a fuvarosok rendjéhez is igazodnia kell. "Nyervén időt folytatám az alkalommal neki küldendő levél' irását. / A' mi kevés időm vala délig, meghasználám egy pár sor' irására a' jövő postáig az időbül ki ne szoruljak mint a' multkor." A sok ügyfél, látogató és feladat összehangolása miatt az időhiánnyal együtt megjelenik a várakozás, a várakoztatás helyzete is. Az igazi "naplopás", az időkitöltés alig-alig fellelhető a bejegyzésekben. "Délután a' Cancellariában pipa 's beszéd közt töltöttük az időt. Időtöltésből tarokoztunk."

Az "idő" szó négyféle jelentése szerepel a szövegben: időpont, időtartam, korszak, s a leggyakoribb - az időjárás. Bár a városi életmód kevésbé igényli a természeti időciklusok figyelemmel követését, a naplóban a hőmérséklet, a csapadék feljegyzése mégis gyakorlati szempontú - alapvetően meghatározza a nappal kapcsolatos terveket, a kimozdulást. "Nem menék színházba leginkább a' kedvetlen idő miatt / igen szép lágy őszi idő volt, kihúzott szobámból sétálni." Az időjárásról szóló bejegyzések feltűnően részletesek - "Az idő nap alatt változó estve erős szél kerekedett 's a' sarat derekasan száritotta 's űzte a' felhőket, mellyek közűl a' hold fénylett ki 's itt-ott csillagok tündöklének" -, az idő leírása gyakran érzelemteli, valószínűleg erőteljesen befolyásolja Bártfay hangulatát: lehet untató, kedvetlen, rút, kellemetlen, cudar, gonosz - máskor szelíd, szép, kedvező. "Jókor fölébredvén örömmel tapasztalám, hogy reggeli 5kor már világosodik. Háló szobánk kelet felé állván, gyönyörűn lövellt be az ablakon a' kelő nap' rózsafénye / mi a' sok komor idő után kellemetes érzést gerjeszte. Eszembe jutott, hogy a' tavasz kezdődik, 's eszembe Gőthe' verse: 'Wie im Morgenglanze du schön mich anstrahlst, Frühling, Geliebter!" [Ganümidész. "Hajnali glóriádban, hogy körülizzol, Tavasz, te drága!" Szabó L. ford.] A napkelte-napnyugta időpontja, a természetes világosság hosszúsága befolyásolja a munkavégzést. Hivatalos munkát Bártfay gyertyafénynél már nem végez, alkonyat után társasági élet, olvasás, levél-naplóírás várja. "Midőn szobámba jövék nem sokára sötétedni kezdett nem sokára félben kelle hagynom dolgaimat járkáltam egy ideig föl-alá 's gondolkodtam. Később gyertyát hozatván e' sorokat írtam. / Örömmel vevém észre, hogy már félhatig annyira világos, hogy írni, olvasni lehet."

A pontos időmegjelölés ritka a naplóban, az egész órák, napszakok szerint tagolódnak a bejegyzések, de Bártfay életformájának kiszámíthatósága, a napok számára egyszerre nyugtató és nyomasztó egyformasága miatt összeállítható életük általános rendje. Az 1838-42 közötti években már nyoma sincs a pezsgő szalonéletnek, a nőtlen, fiatal barátokból estéiket otthon töltő, megállapodott férfiak lettek, Bártfay is távolságtartóbbá, visszahúzódóbbá vált.

A család korán kel, a ház asszonya a 6 órás misét látogatja, sokszor már reggelinél az asztalon áll a frissen szedett virág a régi ház kertjéből. A korai ébredés erkölcsi kérdés is, Bártfay megönti, megszidja Lénit, lustálkodásra hajlamos nevelt lányát. Már a gyors és szűk körben töltött reggeli, sőt öltözködés közben is fogad ügyfeleket, ha szükséges. "Schedel jöve hozzám még reggelizés előtt ismét a' pénz miatt zaklatni." A gazdasági, jogi ügyek, szerződések, a hivatalos levelezés java részét általában délelőtt intézi el, de szükség szerint eljár magánügyeiben is.

A nap kitüntetett családi és olykor társasági eseménye Bártfayéknál az ebéd. A házaspár szinte mindig otthon eszik. A hozzájuk rokoni, baráti szálakkal kötődők, illetve alkalmi vendégek jönnek el az 1 órakor tálalt étkezésre. Ha ezután a délutánba nyúlik a társalgás, ezeket a sokszereplős órákat nevezhetnénk tulajdonképpeni "szalonidőszaknak". Az új, tíz-tizenkét főre készítetett asztalt általában csak négyen-öten ülik körül, az állandó vendégek a Károlyi- alkalmazottak, a Pesten tanuló rokon fiatalok köréből kerülnek ki; bejelentés nélkül eszik itt Vörösmarty és Wesselényi.
Van, akinek egyszerűen az étkezés megoldása Bártfayék asztala. "Nálam ebédelt Bányi,[9] 's arra kért, járhasson hozzánk ebédre, míg Pesten leend: ő, úgymond, majd fizetni fog. Szegény ember! Hadd egyék, ha lesz mit ennünk." A rendszeresen megjelenők körébe tartozik Bajza, Szemere Pálék, Kelemen Benjámin, Wesselényi jószágigazgatója, Pigay Antal, Széchenyi titkára, Karácson Mihály helytartótanácsi bizottsági ülnök, és mindenféle foglalkozású értelmiségiek: tisztviselők, gazdatisztek, papok, nevelők, orvosok, ügyvédek. Gyakran kapnak ebédmeghívást a Jozefina által a nevelőintézetekből kihozott leányok, például a Versényiek (Wesselényi lányai), de sokszor gyermekkorú lányok, fiúk is, nevelőikkel. E társas alkalmak sajátsága, hogy nem egyértelműen Bártfayék hívják meg a vendégeket, inkább azok kezdeményeznek, ők maguk "kínálkoznak, ajánlkoznak" előző nap vagy aznap reggel Bártfayék asztalához. "Ebéden vendégünk vala: Deák Ferencz, ki tegnap nőmmel találkozván maga kínálkozott, mert holnap Gr[óf] Széchenyi Istvánhoz hivatalos és holnap után elutazik továbbá Bajza, Vörösmarty, Kelemen. Ebéd után beszélgeténk. Kedves, igazán okos és tanult ember, nagy férfiú Deák. Szeretni kell őt és tisztelni. Olly világos, tartalmas, folyó előadást még alig tapasztaltam könynyűséggel 's mérseklettel párosulva. Valóban nagyra becsülöm őt, 's igen örvendek, hogy ma, talán már harmadszor ebédelvén szegény asztalomnál, alkalmam lehete őt még közelebb ismerni." Biztos, hogy meglehetősen zárt az ebéden megjelenők köre. Bártfay például feljegyzi, hogy egyik közeli ismerősük - szerelmi vetélytársa, -, noha évek óta bejáratos hozzájuk, első alkalommal foglal helyet asztaluknál. De természetesen elő-előfordul, hogy előzetes bejelentés nélkül, váratlanul is "ottragadnak" néhányan ebédre: például a közös munkavégzést siettetendő a Bártfayhoz érkező vidéki Károlyi-tisztviselők, de van példa rá, hogy akár egy egész népes társaság.

A koradélután a pihenés, feltöltődés időszaka: a kertben való levegőzéssel, sétával, újságolvasással, sakkozással telik az idő, majd 4-5 óra felé ismét sűrűsödik a vendégjárás. E többnyire előzetes bejelentés nélküli, sokszor igen rövid, máskor teljes félnapokat igénybe vevő látogatások sajátsága, hogy egyheti, kétheti ritmusban követik egymást, erre utal a "visszalátogatás" kifejezés is. Fontos - olykor szórakoztató, máskor terhes - tevékenység lehetett maga a beszélgetés, a kapcsolatok ápolása, a rokoni, baráti szálak erősítése, a folyamatos hírcsere, hiszen a házaspár életideje tekintélyes részét erre áldozza. Feleségével az ágyban vagy étkezéskor vitatják meg a nap során történteket, hallottakat. Néha külön érkeznek Bártfayhoz és Jozefinához látogatók, máskor együtt fogadják őket, elfoglaltságuktól függően. Jozefina távollétében pédául Bártfay is fogadja felesége barátnőit. Ha egyszerre többen érkeznek, vagy a háziak nincsenek otthon, a vendégek kerti sétával, türelmes olvasgatással töltik a várakozás idejét. Este, a színház előtti időszakban ismét sűrűsödnek a látogatások, megvárják egymást a különböző időpontokban érkezők, aztán együtt mennek színházba - ezt lehetne talán a második, jóval kisebb intenzitású szalonidőszaknak nevezni. Maga a nyolc óra körül tálalt vacsora nem hangsúlyos étkezés, ideje szükség szerint eltolódhat, Bártfay gyakran el is hagyja.

Esténként a színház a valódi figyelemmel kísért színpadi játék mellett a társasélet központja. Bártfay egyike az elkötelezett, szenvedélyes, szinte kötelességszerűen megjelenő színházpártolóknak. ("Színházba menék nőmmel, Lénivel Vörösmarty új darabja adatott: Marót, macsói bán szomorú játék 5 felvon[ás]. - A' darab sok erővel, igen sok szépséggel bír, 's van színi hatása: de borzasztó. Több kedvességet - vagy minek mondjam - több enyhűletet ohajtanék benne. A' léleknek nincs ideje magát összeszedni. A' végét nem úgy irtam volna. A' harcz megzavarja a' benyomást - legalább nálam - 's a' fiú, Bod, egész addig istentelennek növekedvén, vad szilaj lélekkel hal meg. Én élve hagynám Maróttal, két egyesülő láng gyanánt Ida sírja felett, engesztelés 's végtelen bánat tisztúlásában. Minden esetre Vörösmarty a' drámában újobban haladást mutat. -"). Többnyire ingázik a földszint és a tudós társaság páholya között, a sokszor látott daraboknál egy-egy felvonást ki-kihagy, egyízben a közeli nyilvánosházat látogatja meg. Elmélyült beszélgetésre ez a hely eleve alkalmatlan: benyomások, friss közéleti hírek, pletykák cseréje folyik, röpke udvarlás, gyors megbeszélések, bemutatkozások folynak itt. A nap olvasással, beszélgetéssel, gondolkozással ér véget az ágyban 10 óra tájban, csak ünnepeken vagy ritkán látott, kedves vendéggel maradnak fenn hosszabban, 11-12-ig.

A szinte észrevétlenül múló, alig tagolódó idő a nagyobb egységeket is jellemzi. A hét napjai szinte változatlanul követik egymást, s mivel nincs behatárolt munkaidő, a vasárnap is hivatalos dolgokkal telik: számol, levelez, tárgyal Bártfay, ez a fogadóóra délelőttje a Magyar Tudós Társaság pénztárában. Talán csak színházba megy ritkábban, mert ilyenkor "vasárnapi bohóságokat" adnak.

Az egyhangúság, az ismétlődő helyzetek egyik oka, hogy Bártfay nem szívesen jár társaságba, ha teheti, lemondja a házon kívüli meghívásokat. Mindössze három ilyen alkalmat rögzít a napló a négy év alatt. Egyszer Vörösmartynál pipázik, beszélget Fáy Andrással, gróf Ráday Lászlóval, Bugát Pállal, Luczenbacher Jánossal, Irinyi Józseffel, Megyeri Károllyal, Egressy Gáborral, Tóth Lőrinccel, Toldyval, Bajzával, akik a színészek kivételével személyes jó ismerősei. Máskor Kossuthhoz megy uzsonnára, aki Bártfay fiatal barátja, Lovassy László elméjének tragikus megbomlását beszéli el. Egy ízben a hozzájuk közel álló, leánynevelő intézetet fenntartó család, Tänzerék házibálját látogatja meg. "Az öreg Täntzer és Tasner, a' fiatal Tasner 's én whisteztünk, a' fiatalság tánczolt. Éjfél után jövék haza."

A hónapok, az év múlása szinte ugyanolyan észrevehetetlen, mint a hetek egymást követő ritmusa. Csak a negyedévre szóló színházi bérlet megújítása, illetve Bártfay havi elszámolási kötelezettsége a pénztárral figyelmeztet a naplóban a változásra. Ugyanakkor szokatlanul nagy hangsúlyt kapnak a személyes dátumok, rögzítésük, felidézhetőségük a napló vezetésének egyik értelme. Bártfay gyakran használt kifejezése a "megemlékezés", ami visszagondolást, az eltelt időszak értékelését, mérlegkészítést jelent, egyfajta magánünnepet, nincs köze a nyilvános élethez. A legtöbb ilyesfajta bejegyzés Bártfay titkolt szerelmi viszonyához kötődik, nincs kivel megossza ezzel kapcsolatos fájdalmait, örömeit, aggodalmait. A napló beszélgetőtárssá lép elő, különösen a Barthos Paulinával való szakítás időszakában, amikor felhagy a naponta, folytatólagosan írott levelekkel. "Sokat emlékeztem arra, hogy tavaly Júl. 18kán P[aulina] tőlünk elköltözött. / [...] azon a' völgyön, hol jún. 27dikén a' fák' árnyékában mulattunk, fölsétáltunk a' Sváb hegy oldalába: azután azon hely és fa mellett, hol 1836. august. 15d. délután ültünk, 's mellyről tegnap emlékeztetőt vettem, a' disznófő forráshoz jövénk / Ekkor lefekvém. Gondolkodtam. Ma két év előtt erős szélben és hidegben Gróf Cs[ákyné]hoz kisértem, délelőtt 10 óra tájban, 's a' lépcsőn oda menet - pihentünk hazajövet a' legszivesb bizodalom' hangja és szavai estve gyónás, és másnap, új-év' napján, templomba menetkor, vagy - talán - áldozás után, az elhatározó igérkezés. - Ezek valának végső gondolatim 's e' visszaemlékezések közt szunyadtam el. Érzésem 's gondolkozásom e' részben változatlan maradt, 's hiszem ollyan lesz a' sírig: benne csalatkozni nem fogok. - Sokat, sokat kellene összejegyeznem a' mult évről az rám nézve sok tekintetben terhes és fájdalmas volt. Azonban megsegített isten. És részesültem olly örömekben is, mellyek éltem' legédesebbjei közé számitandók. Tapasztalám olly bizonyságait a' szeretetnek 's szives föláldozásnak, mellyek napjaimat földeríték 's az éltet kívánatossá teszik. Ezek felejthetetlenek maradnak előttem. - Mit ad az új év? majd meglátjuk. - E' sorokat más nap (azaz: 1839ki Januar. 1-én) irám. Tegnap már nem volt rá érkezésem. / Nap szerint ma egy év előtt 86.szor # , mert tavaly péntekről szombatra esett a' 15ik.[10] Két év előtt pedig Mart. 26kán. Mind az nap, mind pedig 31kén # - de ő ezekről, mint legutóbbi levelei sejtetik, alig fogott - talán alig akar - emlékezni. / Nap szerint ma egy éve jókor reggel P[auliná]val meglátogatám atyja' sírját. De ő azt, a' mit ott könyezve fogadott, meg nem tartá. Ha e' miatt nyugodtan lehet, legyen. A megemlékezés", a dátumok formális ünneplés nélküli számontartása Bártfay környezetére is igaz. "Nőm reggel a' templomból hazajövén említé, hogy ma van házasságunk' évnapja 's érzékenyen megköszöné a' jót és szivességet, mellyet 13 év óta nálam tapasztalt. Tiszta szívű, nagyon jó és erényes asszony; az ég áldja meg 's derítse életét szebb örömekkel, mint a' millyeket én nyujthatok neki! / Miklós napja. Megemlékeztünk Wesselényiről és Vayról. / Megemlékeztünk, hogy a' mai nap bold[ogult] Forgó 's Hunyor Imre' születésnapja."

Az egyházi ünnepek, karácsony, húsvét, Nagyboldogasszony napja alig észrevehetően különböznek a hétköznapoktól. Bártfay ilyenkor déli misére megy, néha egy-egy baráttal "járja a templomokat", de maguk az ünnepek keretei rendkívül szerények. A karácsony estét otthon, társaságban töltik. "A' nőnem együtt maradt beszélgetve mi pedig férfiak, és Muki meg' Ödön[11] kártyáztunk vacsoráig 's vacsora után is 11ig. / Bajza, késöbb Vörösmarty is hozzám jövén, kártyáztunk úgy Muki és Ödön szinte egész éjfélutáni félegyig Nőm 's Léni éjféli misére mentek. A' játékban kezdetben nyerék: de azután készakarva úgy intéztem, hogy a' nyereséget elveszítsem, 's még azonfelűl egy pár huszast." Az ünnepnapon keverednek a különleges és a hétköznapi tevékenységek, az utóbbiak javára: az ügyintézés, nyilvánosház, megemlékezés, mise, családi körben elköltött ebéd, felolvasás Jozefinának, közös levegőzés. "Egyet-mást végezvén X menék. P. Jeanette Nagyboldogasszony napja. Ma 3 éve a' budai hegyek köztt valánk P[aulina] L[éni] V[örösmarty]. J[ozefina] 's én. Hallgattam misét a' Ferencziek' templomában. Ebéden magunk. Délután olvastam nőmnek a' Carthausiból. 5 óra után kimenénk az Orczy kertbe nőm, Léni, Radnics, én. 8kor hazajövénk. Radnics itt vacsorált. - Meleg, de szép idő." Halottak napján "nőm unszolására" - ahogy Bártfay írja - kikocsiznak a váci úti temetőbe, Kisfaludy Károly sírjához. "Oda ezer meg' ezer ember gyalogolt ki ez nap, kivált a' nőnembeliek, a' legtarkább vegyületben: öltözetük többnyire piperézett 's pompás. Igy zsibongott a' nép a' sirok közt is, beszélgetve, dohányozva imitt-amott kaczérkodva is. - De láttam többeket, kik égő viaszgyertyácskákat gyujtának kedveseik' sirjai fölött, a' sirdombon ülve, térdepelve, hangosan és csendesen imádkozva. Néhol fris virág koszorúk valának a' keresztre aggatva. Fölkerestük Kisfaludy sírját (elég hoszas keresés után), 's ott állánk egy ideig."

Az egyetlen igazi, hivatalos ünnep, munkaszüneti nap január elseje: ilyenkor meglepetéseket készítenek egymásnak a családtagok, majd a férfiak megköszöntik hivatalbéli feletteseiket, munkaadóikat a reggel folyamán, megjutalmazzák a cselédséget. "Nőm, újévi ajándékúl, violaszín bársony mellényt adott: Léni pedig selyem erszényt kötött. 9 óra után a' Gróf idvezlésére menénk: Tabódy, (a ki szólott), Praznovszky, Waltherr, Kertészfy, Koller, Grünschnek, Dzwonkovszky, Radnics, én és Jákó.[12] - Adtam újévi ajándékúl: Stern inasának egy huszast Jánosnak 1 pengőt Paulinak egy pengőt a' kapusnak 1 p[engő] f[orin]tot a' fiának 1 huszast Péternének 2 huszast a' magy[ar] szinházi páholynyitónénak i pengőt Andrásnak 2 pengőt, 's még tegnap a' Jelenkor kihordójának 1 pengőt."

Az év legnagyobb gonddal előkészített, igazi ünnepei a névnapok és születésnapok. Már ébredéskor, az ágyban jókívánságokkal köszöntik az ünnepeltet a családtagok, vagy ajándékokat lopnak a szobájába. A barátok, közvetlen ismerősök reggel jönnek, a lazább szálakkal kötődők később, a nap során. Bártfayék többnyire ebédre hívják az ünnepeltet, ritkább, hogy ők keresik fel.

A születésnapról családi, esetleg a legszorosabb baráti körben emlékeznek meg. Jozefinát születésnapján csak férje köszönti fel, még ebéden sincsenek vendégek. József-napon viszont, amikor a ház asszonya - és többek között Bajza - névnapját tartja, nem ritka, hogy 10-15 vendégül az asztalnál. A névnapok tehát nagyobb, szertartásosabb ebédekre adnak okot, az együttlét fontos eleme, hogy megemlékeznek a távollevőkről, talán valamiféle pohárköszöntő keretében. "Ebédnél jó kedvünk volt kedvesink, barátink, ismerősink felől megemlékezénk, közel és távol." A névnapi felköszöntés lényege a gesztus: jókívánságok tolmácsolása szóban vagy papíron, nem szükséges hozzá hosszas együttlét, Bártfayék egy ízben Vörösmartyt, mivel nem találják otthon Mihály-napkor, a színházban köszöntik fel. Az ajándékozás különleges formája a meglepetésként felhangzó esti, utcai szerenád, ha szépen játszanak zenészek, másnap az ünnepeltnek illik megjutalmaznia őket.

Tárgyi ajándékot szinte csak a család ad a felköszöntöttnek, s kizárólag személyes apróságokat: a férfiaknak nyakravalót, kesztyűt, mellényt, inget, saját kezűleg hímzett párnát, dohányzacskót, cigarettatárcát, -szipkát, kézitükröt, papírnyomót, tolltartót; a nőknek többnyire ékszert vagy pénzt ruhára. Nem véletlen, hogy elsősorban testen viselhető vagy testi funkcióhoz kötődő ajándékokat adnak: az érintés az emlékezés kiváltója, e tárgyak révén az ajándékozó-ajándékozott testi valója találkozik, ha a valóságban távol is kerülnek egymástól. A nemesfém és drágakő gombokat, fülbevalókat, karkötőket Bártfay a vele szoros kapcsolatban lévő fiatal nőknek ad. Itt a funkció: a mulandó testi szépség kiemelése és az anyag - a tartós és nemes, viselőjét túlélő, a vonzalom el nem múló, örök jellegére utaló matéria - jelentései egészítik ki egymást. A biedermeier emlékezés-kultuszának kiváló példái a hajból készült ékszerek, erre is akad példa a naplóban. "Betértem Vagon hajkötőhöz 's átvettem tőle a' Joz[efina] számára (Octob. 24-re) készített gyürűt. Fizettem érte 9 f[orin]tot." A szövegből kiderül, külön mesteremberek - hajkötők, hajszövők - szakosodtak a készítésre a korabeli Pesten. A haj a kortárs véleménye szerint "testünk egyik legfinomabb és legtartósabb anyaga, mely éppúgy túlél bennünket, mint a szeretet"[13], gazdag szimbolikáját sokféleképpen használták a korban. A levágott tincs, bár viselője az idő múlásával megőszül vagy elveszti a haját, rendkívül érzékletesen őrzi a pillanatot. A test egy részének odaajándékozása, annak megőrzése kiemeli ezt az aktust a jelenből, a hétköznapiságból. "Nőm rimánkodni kezdett, maradjon még nálunk. - Mit használ az? mondá W[esselényi] végre csak ugyan el kell válnunk, másként erővel is elvisznek 's megfogá nőm' kezeit, 's szemei nedvesen fölcsillámlottak, látván a' megilletődött asszony' arczvonaglását 's könyeit. Ekkor kéré nőm, engedjen neki hajából vághatni. W[esselényi] lehajtá fejét 's oda tartá. Ha csak ugyan meglátjuk még egymást, akkor hihetőn ősz hajam lesz." Az emléktárgyak másik, a korszakban fontos csoportja a préselt virágoké, növényeké. Ezek az idő és a tér egy meghatározott pontját kötik össze az ajándékozóval és a megajándékozottal, mindig valaki számára, valakire gondolva szakítanak levelet, a távolság és a múló idő, a jelen legyőzésére szólítanak fel. Férfiak teszik tárcájukba a virágszirmokat szeretteiknek, barátaiknak, a tárgy készülésének motívuma itt is a gyász vagy a szeretet. A múlandó, hervadó virágok megőrzése az érzések örökké tételének tükörképe, a sírról szakított virág a test más formában való továbbélésének lehetőségével játszik. "Menet közben emlék virágokat szedegeték, 's a' könyvben lenyomám. Néhány immortelle-virágot (Napoleons Blume) téptem ott 's magammal hozám emlékűl. / Oda fen Aspleniumot téptem a' kőszirtrül emlékezetre. / Hazajövén rendbe raktam P[aulina] leveleit, 's a' Füredről hozott növény emlékeket, hogy első alkalommal küldhessem. Délután felmentem magam a' Gellérthegyre. Mind itt, mint tegnap a' Ludovicca kertben növény 's falevelkét szakítottam emlékezetül./ Meglátogatott Karlovszky is délután, 's egy mezei virággal ajándékozott meg, mellyet e' nyáron Kölcsey Ferencz' sirjáról szakított Csekén létekor."

 

A tér

A városi köztér, az utca, a középületek, a színházak, templomok, parkok, a Duna, a hajóhíd, a temető, fürdők, vendéglők, nyilvánosházak fontos szerepek kapnak a naplóban, akárcsak a félig nyilvános helyek: a paloták, magánlakások, műtermek, irodák s mindet más-más céllal, sűrűséggel keresik fel a szereplők. Meglepő, hogy a naplóból hiányoznak az elvágyódás hangjai, a pesti élet, a társaság zártságáról, unalmáról szóló panaszok, pedig Károlyi György mellett, akinek Párizs volt a második otthona, s Európa mellett az ókori építészet iránti elkötelezett érdeklődéssel utazza be a Közel-Keletet is[14], bizonyára kialakult képe volt Bártfaynak a nagyvilág kínálta élményekről. Élvezettel, gyönyörűséggel olvassa Lamartine keleti utazását[15], ő ellenőrzi Eduard Jackson, az angol lovász úti számadásait, Szemere Bertalannal útirajzáról[16] beszélget. A napló mindössze két rövid utazásról ad hírt - Füredre és Rohoncra -, de ezeken a lapokon nyoma sincs kitörő örömnek a fürdőélet, vagy nosztalgiának a vidéki életforma szépségei iránt. Egyéb hivatalos útjait kifejezetten terhesnek érzi Bártfay. A világ távolabbi pontjaival való kapcsolattartás érzését nyújthatta viszont szerteágazó, intenzív levelezése, az a sűrűség, ahogyan kapta és továbbította a felsőmagyarországi, szatmári, békési híreket.

A napló helyszíne, a megörökített események körüli díszlet: Bártfayék otthona. Nem a szalon klasszikus időszakának külső Üllői úti, egy konyhakertet is magába ölelő földszintes palotája, ezt az 1838-as árvíz - mint a napló drámai feljegyzéseiben végigkövethetjük - elsodorta. Csaknem minden ingóságukat elvesztve ideiglenes, majd csakhamar végleges otthonukat a belvárosi Károlyi-palota oldalszárnyában alakítják ki. A biedermeier polgár, Bártfay számára rendkívül fontos az igényes környezet. Feltűnő, hogy míg az öltözködés, étkezés szférájában egyfajta vállalt puritanizmus, egyszerűség hangsúlyozódik, addig a bútorok, képek kiválasztása, beszerzése, megfizetése komoly fejtörést, nem kis áldozatot jelent Bártfayéknak. A lakás fontos díszítőeleme lehetett a meglehetősen nagyszámú kép: számos bejegyzés szól az árvízben eliszapolódott festmények tisztíttatásáról, kereteztetésről, aranyoztatásról, a képek zsinórjairól. Magát Bártfayt természetesen leginkább az általa megrendelt képek jellemzik: Anton Einsle klasszikusan kiegyensúlyozott, harmonikus Kölcsey mellképe, Barabás Miklós közvetlen, lírai hangulatú Vörösmarty portréja, Wesselényi Miklós romantikus, erőteljes, a nagyformátumú egyéniséget jelző olajképe és Deák Ferenc higgadt, sztoikus nyugalmat sugárzó figurája. Bizonyára féltve őrzött emléke volt korán elhunyt barátja, Kisfaludy Károly kevés ránk maradt műveinek egyike is, a Tengeri vész. A hozzá legközelebb állókból alakítja ki "személyes panteonját" mintegy körülvéve magát élő és elhunyt, közel és távollevő szellemi példaképeivel, ezzel biztosítva állandó, érzelmileg támogató jelenlétüket.

A napló időszakában készült el a palota - 1837-ben költöznek be Károlyiék - grófi lakosztálya és a könyvtárterem, 1839- 40-ben a díszterem és a szalonok, az ünnepélyes házavatóra egy évvel később kerül sor.[17] A palota különleges, egyedi berendezésének kialakításában fontos szerepe volt annak is, hogy a Károlyi-házaspár Párizst tekinti második otthonának.
1837-ben a beköltözés előtti telet is ott töltik, ekkor választják ki a a selyemszöveteket és a bútorokat. Az építkezés 240 ezer váltóforintos költségéből 14 ezret tesz ki a belsőépítészeti kialakítás.[8] A máig legnagyobb belvárosi kert - nagy kincs a zöldterületekben szűkölködő Pesten -, az egzotikus virágokat őrző üvegház, az esti hűsölést lehetővé tevő gázvilágítás is vonzza a látogatókat. Bártfay egyik feladata a grófi család vendégeinek kalauzolása. A látogatások figyelemreméltóak: rámutatnak a mintaadás, az ízlésformálás korabeli csatornáira. A bejegyzésekből kitűnik, a palota berendezése példaként is szolgálhatott a polgárság igényes lakberendezéshez, egyfajta élő katalógus volt, Bártfayékon keresztül meglehetősen sokan betekinthettek az arisztokrata palota reprezentatív termeibe.

A napló alapján a Bártfay-lakás és a Károlyi-palota használatában is feltűnő egyfajta nyitottság. Alig-alig van olyan helyiség, amit szigorúan magánszférának lehetne nevezni, talán a házastársak hálószobája lehetett ilyen. Bárhol fogadnak látogatókat - akárcsak Károlyi György -, ha kell, az ebédlőben reggeli vagy a dolgozószobában öltözködés közben beszélik meg a sürgős teendőket. Bártfay munkaszobája nem nyugodt hely, időről-időre kénytelen bezárkózni, hogy dolgaival időre végezzen.

Bártfayt a titkári állás meglehetősen helyhez kötötté teszi, s talán éppen ezért a sokórás, zárt térben végzett ülőmunka után napi igénye a kimozdulás a város utcáira, akár gázvilágításnál vagy holdfényben is. Szívesen köti össze a sétát kellemes baráti társalgással, társadalmi kapcsolatainak ápolásával is. Az utca mint beszélgetési helyszín elég intim számukra, gyakori, hogy a véletlen találkozásokból hosszú páros gyaloglás lesz. "Oda menet Gr[óf] Andrásy György találkozott velünk, sokáig beszélgetve 's állongva az angol királynéhez kisértük. / A' Dorottya-utcza felső szegletén B[áró] Bánffy Pali kapott elő 's beszédbe állott velem W[esselényi] felől. Noha figyelmeztetve vagyok Bánffy P[ál] iránt, még is olly nyíltan szólék vele mint kell, mert hiszen W[esselényi] felől az egész város beszél, 's én is csak azt mondhattam a' mit hallék." Az állandó járkálás ügyintézési szükségszerűség is, egészen ritkán használják a luxusnak számító fiákert. Az utca azonban gyakran kellemetlenségek színtere, mind Bártfayt, mind feleséget éri baleset a napló időszakában. "[...] egy magyar fuvaros majd kicsapá jobb szememet hosszú ostorával, a' kigyó utczában / [...] könnyen érhető nagy veszedelem szegény nőmet: a' Fejérhajó' [vendégfogadó] közelében valamelly vigyázatlan gaz kocsis neki hajtott 's kevésbe múlt, hogy össze nem gázolá öntudat nélkül emelék föl a' szegény asszonyt, 's valamelly közel árusboltban eszméletre hozák. Nem sérült meg, csak bal karját 's egész bal oldalát megüté 's egész nap fájlalá." Néha kortesek lepik el az utcákat dorbézolva, kurjongatva és port kavarva, máskor lépni sem lehet a vásározóktól.

Bártfaynak a belváros otthonos, sajátjának érzett és vállalt mikrokörnyezete. Szorgalmasan és lelkesen kíséri nyomon az 1838-as árvíz után Pesten kibontakozó építkezési hullámot. "Minden oda mutat, hogy a' pestiek a' tavalyi árvizet felejtik, 's a' város még szebben gyarapodik mint azelőtt vala; sőt mondhatni a' kiállott veszély sok tekintetben jót tett, mert a' nép erősebben épit. / Délután 3 óra előtt a' Gellérthegyre menénk, nőm, Léni, Radnics, én Árgayné szőlőjébe. Lenéztünk Pestre, a' sziklás oldalon. Fölséges kilátás! Az árviz óta mint megújult Pest városa! Vígan vöröslenek mindenfelé a' cserépfedelek." A séták gyakori célpontjai az építkezések, természetesen elsősorban a nemzet szükségleteire készülő, reprezentatív építmények: a nagy európai múzeumokkal egyidőben készülő Nemzeti Múzeum - itt egyízben az építész Pollák Mihály vezeti körbe Bártfayt -, illetve az ekkor még csak tervezett Lánchíd, amelynek maga is részvényese.

Az állandó városi lét, a vidéki nyaralások hiánya különösen fontossá teszik a betegeskedő Bártfay számára a zöldben tett gyakori sétákat. Hetente kétszer-háromszor családostul keresik fel a Városligetet, a Ludovika-, az Orczy-kertet, a Gellérthegyet, télen szánkóznak a Dunaparton. "5 óra tájban a' Városligetbe menék Jozefinával és Lenivel. Ott sok ember sétált: de mi egészen hátul, a' domb megetti ligetkében elvonulva árnyékba telepedénk, 's én Wawerleyből olvastam nekik egész 7 utánig." Régi házuk platánokkal, rózsákkal, málnával, dinnyével beültetett belső udvarán vagy a palotakertben beszélgetnek, üldögélnek, sétálnak, sütköznek, hűsülnek minden nap, nyári hajnalokon és estéken, ebéd után. Szívtam a' kellemetes jó levegő - írja több ízben Bártfay. A kert koratavasztól késő őszig a lakás, a palota része. "Miután összekészült Ő N[agysá]ga, a' kertbe mentünk 's ott beszélgeténk, ott olvasók B[áró] Vay Mik[lós] besz[édének] szerkezetét, mellyet kiigazíték." Itt fogadja Bártfay vendégeit, itt vesz mértéket a szabó, s lehet olvasni, pihenni a szabadban. "Ebéd után a' kertben melegedtem napfényen 's el is aludtam."

A városias életforma elengedhetetlen kelléke a kirándulás, a sűrű, poros utcák világából kiszabadulás a korlátok nélküli természetbe. Természetesen a korabeli budai hegyek, Bártfayék szokásos úticéljai, ekkor már nem kínálják az érintetlen vadon élményét. Egy meleg nyári napon például annyian kerekednek fel Pestről, hogy ők fel se férnek a társaskocsira. Nem testedzés, gyalogtúra a közös kirándulások célja, kellemes sétára, letelepedésre, közös felolvasásokra, együttlétre alkalmas helyet keresnek a szabadban.
"Ott sétáltunk völgyentetőn mezei virágot szaggatva az asszonyoknak." Ritkán töltik itt a teljes napot, reggeltől koradélutánig, vagy délután 2-3 órát szánnak rá. Az indulást "összeszólalkozás" előzi meg napokkal előbb, de hirtelen elhatározásból, akár a kedvező idő miatt is felkerekednek. Társasági, únevezett cimbora-kocsin indulnak Budáról, a Szarvas- csárda elől, többnyire a Csillag vendéglőhöz. "Tejeznek" vagyis uzsonnáznak, majd ebédet rendelnek, ezt követi az árnyékban Bártfay, Vörösmarty felolvasására Byronból, Walter Scottból. Déltájban közös ebéd, cigányzene melletti borozás, pezsgőzés zárja a napot. "Rám estek, hogy ma, igen szép meleg nap lévén, a' budai hegyek közé menjünk. Engedék a' kivánságnak, 's 9 óra tájban összeszedődtünk nőm, Täntzer Lila, Leni, Radnics 's én, 's átgyaloglánk Budára, 's onnan czimbora-kocsin szokás szerint a' Laszlovszky majorig viteténk. Némelly szőlőkben akkor szüreteltek, 's kik mostanig várakoztak, bizonyosan jobban jártak, jöbb mineműségű bort nyervén. Fölgyaloglánk a' csillag korcsmáig, hol szőlőztünk 's ebédet rendeltünk. Azután völgyön-hegyen föl a' magányosan álló bükkfához menénk, 's vissza félkettőkor ebédre. Az idő felséges vala. Elég jól ebédeltünk 's jó ízűn. Fizettem 9 f[orin]t néhány garast. 4 órakor lejöttünk 's a' reggeli czimbora-kocsin 5 órára Budára jövénk az ide-oda vitelért 6 f[orin]tot fizettem. Itthon még dohányoztam annakutána színházba menék. Radnics előbb a' magyar utczában ismerősénél beszólott: de nem találván honn kit keresett, nem mulattunk. / Kimenék a' budai hegyek közé társasági kocsin Josefina, Leni, Vörösmarty, én és Julis. - Bajzáék nem jöhettek mert az asszony rosszúl érzé magát.
- Kiértünk féltizenkettőkor. Ebédig sétáltunk vagy inkább árnyékban ültünk. Vörösmarty elolvasá Ferbad és Schirin bucsú dalát. Ebédeltünk a' Kék csillagnál szabadban, fák alatt egy zsámbéki czigány czimbalmozott. Ebéd után ismét a' völgybe sétáltunk ki 's a' fák alatt ültünk 5 óráig. Ekkor lejövénk Laszlovszkyhoz, hol a' kocsi várt. 6 órakor Budán, félhétkor Pesten valánk."

 

Társasélet

A naplóban nincs egyértelmű nyoma a nagyvárosi lét jellegzetes szórakozástípusainak, a mindenfajta elkötelezettségtől mentes, rövid ideig tartó, feszültségoldó alkalmaknak, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílik az elfojtott érzelmek megélésére, az önkontroll lazítására. A pihenésre, feltöltődésre szánt idő feltűnően nagy része társas együttlét, ezért a hétköznapitól, a munkatevékenységtől elkülönülő "szórakozás" kifejezés helyett, megfelelőbb leírásukra a társastevékenység tágabb fogalma. A naplóból kitűnik, hogy Bártfaynak nagy igénye van a magányra, de az egyedül töltött órák ritkák s nem túl változatos tevékenységeket jelentenek: olvas, levelet ír, sétál, üldögél a sötétben vagy fekszik az ágyban, és gondolkodik. "Hazajövén gyertyagyújtásig az esti sötétben gondolkodtam, azután olvastam. Itthon azután írószobámban csendesen gondolkodtam sötétben vacsoráig, mivel egy hétig a' színház zárva." Panaszai, vágyai ellenére feltűnő, hogy "szabad ideje" nagy részét társaságban tölti.

Az együttlétek apropója lehet valaminek a közös élvezete (dohány, fagylalt, gyógyvíz, sör, zene, képek, irodalmi szövegek vagy a természet; ide tartozik a nyilvánosház látogatása is), a tevékenységek másik csoportja inkább játék, sport jellegű: ilyen a sakk, a kártya, a biliárd, a korcsolya. Közös jellemzőjük, hogy nemenként és koronként különülnek el a lehetőségek, ki miben vehet részt, milyen keretek között dönthet szabadidejéről, miről kell lemondania.

A házon belüli, otthoni férfielfoglaltságok közül a leggyakoribb a dohányzás, ami a nőtársaságtól elkülönült beszélgetést jelent. "Mindjárt délután Báró W[esselényi] jöve hozzám, 's egy cigarót szítt. / Kancelláriában pipázva beszélgetnek tüzet raktunk a' kandalló kályhában 's dohányoztunk." Bártfay egyik kedvenc időtöltése a sakkozás, jellemfejlesztő, nemesítő jellegét hangsúlyozza, gyakran nézi a palotában az alkalmazottak között zajló végeérhetetlen partikat. Egyízben Jozefinával játszik "egy parthie schackot saját kívánságára. Délután Mukival schachoztam. Ő indulatosan látszik játszani 's a' vesztés boszantja. - Emlékezem, bizonyos minister felől hallám, hogy ha valaki 's főkép fiatal ember hivatalt kért, magához rendelé és schachozott vele. - 'S valóban nem rosz tapintás akár a' tehetség, lélek-ébrenség' - akár a' temperamentum' kitudására. - Még most nem szólok Mukinak semmit játszom vele még néhányszor: de ha hevességét veendem észre, figyelmeztetni fogom, a' mérsékletre. - Indulat' szertelensége 's tudatlanság legbővebb 's talán egyedüli forrásai minden rosznak." A kártyázás - tarokk és whist - Bártfay számára az ünnep tartozéka, a karácsony, az újév adnak alkalmat az ilyesfajta együttlétre vagy a házibálok, ahol a kártya az idősebbek - Bártfay már ide számít 40 évével - szórakozása, amíg a fiatalság táncol. "A' nőnem együtt maradt beszélgetve mi pedig férfiak, és Muki meg' Ödön kártyáztunk vacsoráig 's vacsora után is 11ig."

A házon kívül Bártfay meglehetősen kevés nyilvános helyet látogat. Elvétve fordul meg vendéglőben, sörözőben. Barátaival gyógyvizet isznak a Ludovika-kertben, tejeznek, fagylaltoznak a Városligetben. "Mukival sétálni menék a' városligetbe. Ott találtuk Szontaghot és Vörösmartyt, 's velök egy asztalnál tejet ittunk. Ők azután billiárdoztak: mi ketten pedig visszajövénk, 's én egyenesen a' magy[ar] színházba. / 5 óra után ez utóbbiak [Sárváry és Szemere Pál] sétálni vittek. Budára menénk a' várba. Menés közben elmondék nekik holmit Gotzigh statisztikai tanításaiból. A' várban fagylaltat evénk." A puritán életrend oka, hogy aggodalmasan vigyáz az egészségére. Ennek a jegyében a téli délutánokat, holdfényes estéket a szenvedéllyel űzött korcsolyázással tölti. Ez a szórakozás elsősorban a mindkét nembeli fiatalok sportja, de néhány Bártfayhoz hasonló, korosabb ismerőse is űzi. "Ebéd után mindjárt elindultunk a' Városligetbe korcsolyázni, Kiss, Muki, Ödön, 's én: úrközben hozzánk csatlakozott Täntzer Feri. Ott mulattunk egész 5 óra utánig. A' levegő bár fris de kellemetes volt. Muki ma próbálta legelőször a' korcsolyázást, 's nem csak állni tud már, de sebesebben járni is. - Vagy tízszer elbukott ugyan 's keményeket ütögetett magán: de hiszen ez nem megy másként úgy hiszem ő nem sokára megtanulja, mert passioval, bátran mozog 's az eséstől nem ijed meg. Én is ollyat estem ma, hogy közel másfél ölnyire gömbörögtem. Haza jövén azonnal átöltöztem, mivel olly izzadt valék mint nyár' közepén."

Bártfay, ha lehet, kerüli a tömeget, legyen szó megyegyűlésről vagy koncertről. Ritka kivételképpen barátaival néhányszor kilátogat a lóversenyre. "Délután félnégykor Flekl Úr a' maga kocsiján kivitt a' lóversenyre, [a gróf négy szürkéivel[ úgy Mukit és Ödönt is. Oda kün a' pályagyepen ember elég volt ugyan, de a' versenyzés közel sem látszott olly érdekesnek mint egykor, néhány évvel ezelött: aljasodik e? vagy csak én lettem egykedvűbb iránta? meghatározni nem tudnám." A nyilvánosházak felkeresése gyakoribb együtt, bizalmas barátokkal, mint egyedül. "Radnics előbb a' magyar utczában ismerősénél beszólott: de nem találván honn kit keresett, nem mulattunk. / 5 óra után Vörösmartyhoz menék 's együtt vele a' Bálványutczába. - M. / Betértem Radnicscsal az aranyzóékhoz, 's ez uttal nem hasztalanul mint már több izben. Fanny A." Van néhány "haszontalanságnak" feltüntetett, s mint Bártfay megjegyzéseiből kiderül, az alsóbb városi közönség érdeklődésére számító szórakozásfajta, amelyet inkább csak egyszer-egyszer, kíváncsiságból néz meg. 5 órakor kimenénk fiakeren a' városligetbe 's betértünk a' német arenába, hol én még nem valék. Szörnyű bolondságok. De a' népnek ollyan is kell. / Tschuggmal csoda bábgépelyeit nézém meg Vörösmartyval a' hétválasztónál. A' productio, valóban bámulatos, 's megmagyarázhatatlan, hogyan tud fabábu kötélen olly mozgásokat, fordulatokat, bukfenczeket csinálni, mint nem a' legügyesb kötélentánczoló is, kit valaha láttam azt hinné az ember, hogy annak a' kicsiny faportékának élete 's értelme van."

A nők önálló társas tevékenységei sokkal kevesebb nyomot hagytak a naplóban, mint a férfiakéi. Az elfoglalt Bártfay mellett külön szervezik meg napjaikat, ritka a közös családi kimozdulás. Önmaga és mások testi/lelki gondozása áll a női tevékenységek középpontjában, a feladatok, cselekvési lehetőségek a hasznosság körül csoportosulnak. Női találkozóhely a fürdő, a családból kizárólag Jozefina és nevelt lánya járnak gyónni és áldozni a hajnali misére. Az egyik legfontosabb, sok időt igénylő, rendszeres női tevékenység a beteglátogatás, -ápolás. Ez nem csupán a gyakorlati teendők ellátását jelenti, ugyanilyen fontos az együttérzés kimutatása, a felvidítás - felolvasás, szórakoztatás - vagy a részvét kifejezése. "Itt ebédelt T[änzer] Lilla, még nálunk lévén arcz- daganatja miatt. / Nőm folyvást még akkor is Reviczkyéknél volt, mert ma estve kis fiok, Ádám, hosszas betegeskedés után meghalt. / Átküldém Radnicsot és Ödönt Budára 20 ezer néhány száz p[engő]f[orin]t régibb B[ank]Notával a' kamarához újakkali fölváltás végett. Nőm is velek mene, Hinkáékat meglátogatni, kik betegeskedének. / Haza jövén Jozefina Tänczerékhez ment, mivel T[änczer] Gyuri halálán lenni mondatott 's ott is hált."

A napló tanúsága szerint kifejezetten mindkét nem társastevékenysége a felolvasás, többnyire a "nőnem" kérésére olvas fel Bártfay, bár alkalmanként férfiaknak is megteszi. Több jel utal arra a szövegben, például a Kisfaludy Társaság ülésein vállalt szerepléseiről tett megjegyzései, hogy különösen tehetségesnek érezte magát ebben a műfajban. Elsősorban újdonságnak számító, németül megjelent szépprózát és drámát, ezen kívül személyes jó ismerősük, Eötvös József A karthauzi-ját olvassa fel, szinte már megjelenésekor.
"Azután olvastam háznépemnek Wawerleyből[19] / Szinte restellem, hogy már olly sokáig tart. / Ott olvastam nekik Byronból, a' Chilloni foglyot[20] / Bulwerből (Pompéji' vég napjai)[21] / némelly jelenetet olvastam Hamletből - Hugo Victor Lucretia Borgiájából[22] / Délután olvastam nőmnek a' Charthausiból.[23]/ Don Quixotét[24] Cervantes novelláiból / Estve olvastam az asszonyoknak Cooperből.[25] / Azután félötkor W[altzernééke]t látogatám meg. Olvastam nekik Tiedgé- ből[26] 's beszélgeténk / Elmenék azután N[ináékho]z ki csak maga vala honn, anyja a' városkapitánynál járván. Olvastam Somlyót[27], mi tetszett nekik. - Ekkor bemenék a' némberekhez, hol T[änzer] Pepin kivűl még Kazinczy Zsenit is találtam. Kérelmökre olvastam nekik egyet-mást Schillerből."

Egy másik közös szórakozás a metszetnézegetés, a nagy német-angol, tematikus, kötetbe bekötött gyűjtemények lapozgatása kedvelt időtöltés. "Ebéd után B[áró] Sennyey kisasszony volt nálunk egész estig nézegetés végett aczélmetszeteimet mutatám neki elő. / [...] aczél metszeteimet mutogatván a' Dámáknak / Ebéd után néztem a' Gróf' új angol aczélmetszeteit. / [...] aczélmetszeteket Éjszakamerikai tájakról."

A báli szezon nyomot hagy a naplón, bár Bártfay maga már - úgy tűnik - túl öregnek érzi magát a bálozáshoz, csupán nosztalgikusan emlegeti Barthos Paulinával megélt utolsó táncvigalmait. "Febr. 1ről - 2dikra) véve ma egy év előtt bálban valék, mire tegnap estve 's ma reggel gondoltam / [majd egy évvel később] - Két év előtt - bálban valék. Ma reggel e' körülmény eszembe jutott." Általában Jozefina kíséri a fiatalokat a juristák, az orvostanulók báljába, házi mulatságokba, Bártfay csupán felajánlással támogatja az Asszonyegyesületi bál jótékony sorshúzását.

A feljegyzések tárgyszerűsége, szűkszavúsága miatt a nehéz a társalgás tartalmairól, a felmerülő beszédtárgyakról, a szalonban uralkodó hangnemről számot adni. A visszaemlékezések és Bártfay levélstílusa alapján is joggal feltételezhető oldottság, egyfajta biedermeier kedélyesség, tréfák, ezek azonban a napló szövegén kevés nyomot hagytak. Egyedül Szemerével való együttlétekről szóló bejegyzésekből következtethetünk egy bizalmasabb, közvetlenebb hangra. Ezek egyike arról a beszélgetésről szól, amit Bártfay a Kölcsey - még bizonyosnak nem tudott - halálhírére a depresszióra hajlamos Szemerével folytat, hogy lekösse az idegőrlő, feszült várakozás napjaiban. "Pali pipára gyujtott 's nálam mulatott. Beszédünk' tárgya a' lélek halhatatlansága 's a' jövő élet volt. Én Kant véleményét hoztam szóba." Máskor Szemerének egy színházban mondott tréfáját érzi feljegyzésre méltónak. "A' kritikus ollyan a' literaturában, mint a' háremben a' herélt vigyázatra, őrködésre jó - de nem tud senkit felcsinálni."

A komoly beszélgetések ideje általában a koradélután, helyszíne a férfiszalon, Bártfay dolgozószobája. "Egész estig franklin- tűznél[28] dohányoztunk 's beszélgettünk leginkább dramaturgiáról." Irodalomelméleti tárgyakról, hírlapi cikkekről szólnak a néha szenvedélyessé váló eszmecserék, a hivatalos sajtóban meg nem jelenő közéleti, politikai tárgyú híreiket osztják meg egymással. A nyílt, kemény vita ritka, ez valószínűleg ellenkezett Bártfay alkatával, a szalon légkörével. "Élénk beszédünk vala B[áró] W[esselényi] ítélete felől - de a' mit nem jegyzek ide most lesz talán arra máskor alkalom, hogy véleményemet följegyezzem. Midőn szobámból eltávozott, szegény nőm majd nem elváltozott arczczal jöve hozzám, 's kérdé, nem volt e valami kedvetlen beszéd közöttünk, mert a' harmadik szobában hallá hangos beszédünket. Mentsen Isten! Én csak akkor tudnék valakit bántani, ha más kezdené a' bántást." Csak két ízben csattan fel, érez személyes érintettséget, Kölcsey hagyatéka és a Lánchíd részvényes formában való megvalósítása ügyében. "Úgy látszott nekem Szemere' nyilatkozásából, mintha ellene volna annak, hogy Kölcsey' iratai, dolgozatai a' m[agyar] t[udós] társaság' akár kezelése akár birtoka alá jussanak. Miért? - nem foghatám meg. 'S ugyan azért tüzesebben vitattuk a' dolgot, mint közönségesen társas beszéd közt szólani szoktunk: mig végre azt mondá Sz[emere], hogy ő föl lévén világositva, 's másképen látván a' tárgyat, ajánlólag fog írni az özvegynek (t.i. Kölcsey' sógorasszonyának) / Pigayval hevesen szót váltottunk a' fölállítandó budapesti híd iránt: ő boszantott beszédével 's végre kifakadtam."

A Pesti Magyar Színház műsora, a színészek játéka - talán Vörösmarty és Bajza gyakori jelenléte miatt is - az egyik leggyakoribb beszédtéma. Bártfay fontosnak tartja az azonnali reagálást, észrevételeit nem habozik közölni a szerzőkkel. "Voltam színházban, hol először adaték Gaal vígjátéka »Szerelem és Champagnei«[29] - Sok jó tréfa van benne, de a' darab nagyon sértő - legalább nézetem szerint - az által, hogy az apa lerészegittetik, 's leánya előtt nevetségessé lesz nevetségessé teszi pedig őt és megcsalja, sőt áldását csalja ki részegségében az, ki leányát elveszi. Rosz, immoralis, botránkoztató dolgok. / [két nappal később] / [...] meglátogatám Vörösmartyt. Később Gaal is oda jött: ennek elmondám észrevételeimet a' vígjátékra 's elismeré, hogy atya helyett gyámot vagy bátyát kell tenni."

Az élőszó fontosságát bizonyítja, hogy a férfiegyüttlétek gyakori apropója a felolvasás. Nem szépirodalmat, hanem röpiratokat, hírlapi cikkeket vitatnak meg, részben megjelenés előtt álló, részben már nyomtatásban lévőműveket. "Később estve felé Vörösmartyhoz tértem be, hova Bajza is jött elolvasá, mit a' szinház' ügyében, különösen az Operáról irt[30], az Athenaeumban kiadandót, ha a' Censura keresztűl bocsátja. / Bajza' pörében Végh Itélőmester Relaxatorium Mandatumot [Feloldóparancsot, a vármegyei tisztviselők a színház alkalmazottait alárendeltként utasították] adott, kemény kitételekkel 's fölolvasá ebéd után szobámban a' színházi választmány' legutóbbi, a' hírlapokban kiadott nyilatkozatára a' felelet. / Hazajövet betértem Vörösmartyhoz, ki fölolvasá előttem Komlósyné (szinésznő-) feleletét 's az erre készülő viszon feleletet. / Elolvastuk az Abaúji küldöttség véleményét a' rabjavító intézet' tárgyában, melly a' mai Társalkodóban jelent meg. Erről 's Sz[échenyi] és W[esselényi] felől beszélgeténk." Az állami adminisztráció felháborító túlkapásairól szerzett információkat is rendszeresen a naplóra bízza Bártfay. "Csak Sz[emere] Bert[alan] vala honn elbeszélé, miképen utazásai 1[s]ö kötetét,[31] melly a' budai nyomtatóban már teljesen elkészült, Mérey, hihető titkos föladás' következtében lefoglaltatá, 's most a' dolog vizsgálat alatt van. - A' munka egyébiránt censurán keresztűl esett - 's még is illyek történnek. Ugyan így foglaltatott le, 1832 vagy 33ban B[áró]Wesselényi' munkája is,[32] midőn egy része már ki vala nyomtatva, 's a' dolog annyira huzatott-vonatott, hogy mai napig is oda van. Akkor a' föladó - mint W[esselényi] mondá - Orosz József volt a' Hirnök mostani kiadója, kit a' közönség több gaz csalásairól ismer." A napló egyik szépirodalmi betétjében, Wesselényi elítélésének, börtönbe vonulásának részletező, érzelmileg elkötelezett krónikájában a közéleti-politikai szóbeszédek természetes módon megszaporodnak. "Pigay ebédelt itt, 's ő beszélé, hogy a' Kir[ályi] Tábla' némelly bírái' ajtajára holmi iratok ragasztattak múlt éjjel, úgy Gr[óf] Cziráky' kapujára is, honnan katonaság szaggatta le. Zalay - mások szerint Gosztonyi (Itélőmester) kapujára pedig véres kard is vala festve. / Jött Kelemen Budáról, 's elmondá, hogy ma már beereszték W[esselényi]hez, 's szobát készítnek az emeletben. Említé, hogy a' Gr[óf] Cziráky kapujára fölragasztott papíroson ez lett volna írva: Borzadj nemzet! Fő törvényszékeid hóhértanyákká váltak. Wesselényi, a' Nép' embere börtönben!"

A társasélet kereteinek felrajzolásában nagy segítséget jelent a szövegben szereplő rengeteg személynév. Bártfay otthona csomópont, rendkívül különböző származású, státuszú, foglalkozású emberek látogatják, hivatása révén kapcsolatba kerül a korabeli Pest szinte minden, egymással alig érintkező rétegével, az írókon, szerkesztőkön kívül nagybirtokos arisztokraták és színészek, festők és zsidó terménykereskedők, ügyvédek, orvosok, nevelők adják egymásnak kilincset. A megyei nemesség, az egyházi értelmiség, az akadémia tudományos világának képviselői csakúgy bejáratosak ide, mint a helytartótanácsi hivatalnokok, vidéki gazdatisztek. Kivételesen gazdag ez a háló, a naplóban csaknem 400 személy szerepel. Ugyanakkor figyelemre méltó tény, hogy maga Bártfay - a színházat kivéve - nem jár nyilvános helyekre, kávéházba, vendéglőbe, sem társaságba, az akadémia vagy a Kisfaludy Társaság tagjaival is jórészt laza, felületes a viszonya. Rengeteg az ismétlődő név és esemény. Ez szigorú napi időbeosztást és 15-20 baráttal, rokonnal, ismerőssel való szoros és intenzív együttműködést jelez. A magán-, a társas- és a hivatalos ügyek, látogatások, tárgyalások egymásmellettisége, az életszférák elszigetelődésének hiánya archaikus kapcsolattartási szokásokat tükröz. Ennek legfőbb feltétele a személyesség. "Helmeczy is eljött, de nem egyenesen látogatóba hanem pénzért. - [...] hivatalos és személyes viszonyokról szóllottunk." Bártfay szerepei: a grófi titkáré, az akadémia pénztárnokáé, a Kisfaludy Társaság tagjáé, a közéleti emberé, az irodalomértőé, a baráté és a családfőé átfolynak egymásba. Mi volt kenyérkereső hivatása mellett érdeklődésből, kedvtelésből folytatott tevékenységeinek mozgatórugója? Miért vállalta a szalon fenntartásának nem kis áldozattal és munkával járó feladatát, miért látja vendégül Kazinczyt, miért korrektúrázza Vörösmarty íveit, miért jár színházba, miért olvasgat, írogat, bírál olyan elkötelezetten? Hasznosságának tudata, az az érzés, hogy kiváltságos helyzete áldozatvállalásra kötelezi, a művelt, tevékeny és csillogni nem vágyó ember komolyan vett eszménye több ízben felbukkan a naplóban. A fiaként szeretett Barthos Jánossal folytatott bensőséges beszélgetésből jegyzi le a következőket: "Buzdítottam fiúi kötelességire, engedékenységre, müveltségre, tehetségeinek használására. - Szólottam az önmegtagadásról, mint az élet' minden helyzetében olly igen szükséges tulajdonról előhozám a' felületességet, szenvedelmi ingerültséget, 's magán uralkodást előhozám az önhittséget, elbizakodást, makacsságot. [...] Intettem őt minden jóra, 's közlém vele, mit tevék én magammal fiatalkorom óta, 's mint vergődtem, mint küzdöttem míg azon pontra juthaték, mellyen vagyok." Az erényes, hasznos és áldozatos életről szóló elmélkedéseit nehéz póznak és öntetszelgésnek minősíteni a napló nehezen felfejthető, rejtélyes, csak saját magának magának szánt, moralizáló, töprengő, lefegyverzően őszinte bejegyzéseinek ismeretében. "Az ember csak ember míg él, azaz: gyarló portéka. Mennyit küzdünk az állatisággal, mennyit hajlandóságaink, az önzés, a' szenvedelmek elfojtásában vagy nemesítésében - 's még is, jönnek pillanatok mellyekben a' lelki felsőség nem gyakorolhatja diadalát 's az akarat a' testiséghez hajlik. Invitumque trahit nova vis aliudve cupido, Mens aliud svadet[33] - E' megjegyzés magamat illet, mert ma ollyat tevék, mit az okosság nem helyeselhet. - De már híában! - Ha kellemetlen következései lesznek, egyedűl magamnak kell tulajdonítanom, ámbár való, hogy adott szavam szerint tevém azt, 's inkább magam szenvedek, mint sem azt megszegjem." Ha komolyan vett, emelkedett elvek mozgatták is a szalon fenntartásában, az bizonyos, hogy az irodalom, a politika világában kiépített kapcsolatai gyakorlati előnyt jelentettek, támogatták titkári feladatainak intézésében. A kor társaséletének, szórakozásainak, Bártfay hivatali kötelezettségeinek, önfejlesztésének, művelődésének képe elválaszthatatlanul összefonódik a szövegben. A napló egy változatos és intenzív, ugyanakkor számos szilárd pillérre támaszkodó, nagy belső állandóságot mutató élet tükre.

[1] Kazinczy Bártfayékhoz fűződő szoros viszonyának bizonyítékai: látogatása otthonukban, számtalan levele, a házasságkötésükre írt tréfás verse (Bártfay Lászlóhoz. RMKT. Kazinczy Ferenc. S. a. r. Gergye László Bp., 1998. 180. old.) vagy a Bártfay születésnapja alkalmából nevelt lányai számára készített köszöntő (Klobusiczky Matild és Gosztonyi Magdaléna. U.o., 89-90. old.)

[2] Kölcsey Ferenc levelezése. Válogatás. S.Szabó G. Zoltán Bp., 1990.

[3] Kisfaludy Károly Aurórá-jában közölt Vándofy, illetve "B." néven szelíd hangú, életörömöt ünneplő szonetteket, epigrammákat a barátságról, szerelemről. (A tavaszban. 1822. 67. old.; Barátomnak. 1823. 94. Barátnémnak 1823. 152. old. Emlékül 1823. 266. old.) Itt jelenik meg Királyi fény és kegyelmesség című, történelmi tárgyú novellája (1826. 227-287. old.). Az Athenaeum-ba Labancz Lipót álnéven ír vitacikket. (1841. 61-73.

[4] Fábri Anna: Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten, 1779-1848. Bp., 1987. 503-537. old.

[5] Csupor István: Az idő mérése és mérhetetlensége. In: A megfoghatatlan idő. Főszerk. Fejős Zoltán. Szerk. Granasztói Péter, Szeljak György, Tasnádi Zsuzsanna. Bp., 2000. 28-36. old.

[6] Elias, Norbert: Az időről. In: Időben élni. Történeti-szociológiai tanulmányok. Szerk. Gellériné Lázár Márta. Bp., 1990. 34. old.

[7] Barthos Paulina Bártfay nevelt lánya, akihez titkos, gyöngéd érzések fűzik. A # jellel emlékezik a naplóíró az együtt töltött, emlékezetes pillanatokra.

[8] "Becsületbeli ügyekben az embernek pontosan kell állni a szavát"

[9] Bányi Mihály egyik nehézsorsú, ügyvédi vizsgára készülő barátja, akit Bártfay segít majd nevelői álláshoz.

[10] A jel értelme itt homályos.

[11] Bártfayék Pesten jurátuskodó pártfogoltjai, Barthos János (1821-1894), Lina öccse és Jozefina unokaöccse, Mauks Ödön.

[12] Tabód Pál, jogügyi igazgató; Praznoszky József, főpénztárnok; Walther László, a Károlyi-család levéltársorai; Koller Ferenc; Grünschrek, a Károlyiak közös pénzügyi ellenőre Dzwonkovszky József könyvtáros, lengyel emigráns; Radnics Ferenc, a Károlyi-palota gondnoka; Jákó, a szentesi uradalom hivatalnoka - a Károlyi alkalmazottak.

[13] Pointon, Marcia: "Ezeket a töredékeket gyűjtöttem romlásom ellen." In: Az idő története. Szerk. Kristen Lippincott, Bp., 2002. 200. old.

[14] Gróf Károlyi György naplófeljegyzései. 1833-1836. Szerk. Fazekas Rózsa. Nyíregyháza, 2002.

[15] Lamartine görögországi és kis-ázsiai utazását örökíti meg a Voyage en Orient. (1835).

[16] Szemere Bertalan: Utazás külföldön, 1. köt. (Németföld, Franciaország) Pest, 1840; 2. köt. (Nagy-Britannia s Irland, Németalföld, Belgium, Rajnavidék, Helvécia) Pest, 1840.

[17] A Károlyi-palota leírását ld. Honderű 1843. I. 210-212. old. idézi T. Ridovics Anna: Magyar Irodalom Háza, Károlyi-palota. Bp., 1998. 11-13.

[18] Éble Gábor: A Károlyi grófok nagykárolyi várkastélya és pesti palotája. Bp., 1893.; Révhelyi Réh Elemér: Az Egyetem-utcai volt Károlyi-palota építésének története. In: Tanulmányok Budapest Múltjából, II. 1933. 87-103. old.; Bibó István: Az egykori Károlyi-palota (Bp. V. Károlyi M. 16.) építésének története. In: Építés és Építészettudomány XV. 1984/1--2. 195-248. old.; Dávid Ferenc - T. Ridovics Anna: A Károlyi-palota rekonstrukciója. Tudományos dokumentáció, 197. old.

[19] Walter Scott Wawerley (1814) című nagysikerű történelmi regényének német fordítása.

[20] Byron, Noel Gordon: The prisoner of Chillon (1816)

[21] Bulwer-Lytton, Edward George, Lord (1803-1873) angol regényíró, népszerű regénye Pompei végnapjai (The Last Days of Pompeii.) (1834.)

[22] Hugo, Victor: Lucréce Borgia (1833). A Pesti Magyar Színház játssza Szerdahelyi József kísérő zenéjével.

[23] Eötvös József: A karthauzi. (Pest, 1839-40.) 1839. február 20-án kezdi el olvasni Bártfay a regényt.

[24] Cervantes Saavedra, Miguel de: Don Quijotte (1604)

[25] Cooper, James Fenimor (1789-1850.) vita. A préri (1827) című regényének német fordítása. Bártfay a Bőrharisnya-trilógia mindhárom darabjának - The Last of the Mohicans/ Mohikan/ Az utolsó mohikán (1826), The Pathfinder or the Inland Sea/Der Prandfinder /Nyomkereső (1840) - német fordítását megszerzi Bécsből és folytatásokban olvassa fel családjának: "... egész helybenhagyásomat nyeré el." Illy regényt írjanak íróink. Egyszerű, való, természetes.

[26] Tiedge, Christoph August (1752-1841) német költő.

[27] Kisfaludy Sándor: Regék a magyar előidőkből, Buda, 1807.

[28] Kandalló

[29] Gaál József: Szerelem és champagnei, vígjáték.

[30] 1840. február 6-ai bejegyzés

[31] Szemere Bertalan: Utazás külföldön, 1. köt. (Németföld, Franciaország), Pest, 1840.

[32] Wesselényi Miklós: Balitéletek [Bukarest] 1833.

[33] "Új az erő, mi magával ránt. Mást súg a kivánság, mást az eszem." Ovidius Metamorphoses. Ford. Devecseri Gábor. Bp., 1964. 187. old.