Beszélgetés magyar jelképekről.

Az iker jegyében születtem. Életemet végig kíséri a kettőség. Egyik oldalon a munka, a másik oldalon a hobby van. A munkában ért kudarcok késztetek arra, hogy azokat ellensúlyozzam, a hobby béli sikerekkel. Óvatos duhajnak kellett lennem, mert könnyen előfordulhatott, hogy újabb csalódás érjen. Ami abból adódhatott, hogy nem azzal foglalkoztam amihez értettem. Most olyan beszélgetést kezdeményezek, amiben csak amatőr vagyok.

Fiam születésekor elkezdtem a numizmatikával foglalkozni. Egy trafik kirakatában megláttam egy Szent István ötpengőst, amit Berán Lajos szobrász és éremművész alkotott, 1938.-ban. Hiszen ebben az évben születtem, és úgy gondoltam ezzel a szép éremmel emlékezetessé teszem fiam születését, mintegy az élet folyamatosságát. Beléptem a numizmatikai klubba. Hamar rájöttem, hogy összefüggő éremgyűjteményt szerezzek, annak korlátai vannak, többek között anyagi lehetőségeim szűkös volta. A klub összejövetelein keresettek voltak a régi magyar pénzek, amit bizonyított magas áruk is. Kezdtek azonban felbukkanni egyéb apró fémtárgyak, különösen azóta, amióta Magyarországon is lehet kapni fémkeresőt. Az apró fém tárgyak ára eleinte viszonylag alacsony volt, mert a gyűjtők szerint nem numizmatikai darabok voltak. Így kezdtem el gyűjteni a régi vereteket, pitykéket, gyűrűket, a bronzkortól napjainkig.

Feltűnt az ábrák és rajzolatok sokszínűsége. Miért is sokfélék? Egyszerű a válasz, míg egy véset verőtőről nagyon sok pénzérmét tudtak verni, addig az öntött és poncolt fémdarabok ábrái mind egyedileg készültek.

Mit üzennek ezek a – most már kimondom – jelek, szimbólumok? Mert, hogy jelentenek valamiket, az biztos, mert időt álló anyagú fémekbe vésték, amellett hogy az írást még nem ismerték. Viszont kialakult szimbólum rendszerük volt. Ott volt a feladat megfejteni, melyik ábra minek a jelképe. Ismerkedni kezdtem a heraldikával. Kutakodás során kézen fekvő volt a Magyar Éremhatározó forgatása. Különösen az Árpád házi pénzveretek valóságos kincsestárát adják az amatőr régészeti kutatásnak. Így jutottam el a magyar jelképekhez. Hogy lehet őket meghatározni? Ez egy újabb kudarccal kecsegtető feladat.

Nem találtam olyan időpontot, amitől az a jelkép már magyar és az attól régebbi még nem az. A magyar emberek vérében nemcsak a honfoglalás kori és az azt követő korok népeinek vére csordogál, hanem a valaha e földön élt összes ember vére. Ez az őstelepes lakósság, akik e földön gyűjtöttek, vadásztak, pásztorkodtak, földműveltek. Elgondolkodtam azon, hogy a harcosok csak a nekik ellenállókat ölték meg, az őstelepestől elvették javaikat, de hagyták élni és újra termelni, mert hiszen a harcos ahhoz a tevékenységhez nem értett.

Amatőr kutatásaim során nem csak a magyar jelképekkel, hanem a magyar nyelvvel is szembe kerültem. Elcsodálkoztam azon a nyelvészeti vitán, amelyik napjainkig is folyik, vagyis a Finnugor - török nyelvháborún.

Az általam megismert összes jelkép Ázsia azon területeire mutat, ahol a Finnugorság nem tartózkodott. Ezek a területek, a mai magyar ég öv és az attól délebbre eső részek sumérok, szkíták, asszírok, hunok életterei.

Véleményem szerint a vitázók nem veszik figyelembe sem a mennyiségtant, sem a történelmi tapasztalatokat. Gondoljunk bele, hogy azon a területen ahova a finnugor elmélet hívei a közös magyar őshazát kívánják helyezni, ott 10 km2-en csak egy kisebb család (6 – 8 fő) élhetett meg, életmódjukból kifolyólag. A népes számú magyarság, melynek nyelve sok kutató szerint egy fosszilis szerű őskövület, nem származhatott erről a területről. A történelmi tapasztalatokat pedig vizsgálva kitűnik, hogy ebben a térségben a népek mozgása, a migráció kelet – nyugati, illetve déli – északi irányú és nem fordítva.

Sokkal helyesebb lenne tehát a magyar nyelvet külön állóan, a maga egységében kezelni és elismerni azt, hogy a kezdeti árucsere kapcsán érintkeztünk finnugor népekkel, kiknek nyelvének kialakulására hatással voltunk. A nyelvünkben található sok török eredetű szó bizonyítja, nemcsak a törökök magyarországi ittlétét, hanem a korábbi ősi kapcsolatokat és együttélést. Ettől azonban a magyar nyelv ősi szerkezete, helyes, logikus gondolkodásra késztető mivolta nem lett török eredetű. Ugyan ez vonatkozik más nyelvekből átvett jövevényszavainkra is. Véleményem szerint komoly kutatási lehetőséget biztosítana nyelvészeinknek, ha megvizsgálnák, hogy az idegen nyelvek milyen és mennyi magyar eredetű szót tartalmaznak. Ugyan akkor tudomásul kell venni, hogy európai fennmaradásunk érdekében, a kereszténység kapcsán, Szent István óta a magyar középkor hivatalos nyelve a latin volt.

Címerünkből kiindulva beszéljünk a jobb oldali árpád sávokról. Vissza kell menni a régmúltba az emberi tudat kialakulásának idejébe,amikor még a jelbeszéddel kommunikáltak az emberek. Vegyük a legegyszerűbb vonalat,/amit a homokba karcoltak/ és hogyha hozzá vesszük egy ugyan ilyen vonalat ezzel párhuzamosan, akkor az már azonosságot, két ember együttműködését jelképezi. Nem véletlen, hogy ilyen a matematikai egyenlőség jel is. Még több párhuzamos vonalat vegyünk egymás mellé, adódik a magyarázat az irányult közös munka, a szervezettség több ember tevékenységében. Adódik ez a magyarázat az Árpád házi sávokra, hiszen először II. Endre királyunk,a keresztes hadvezér pénzein jelenik meg, amikor megszületett az Aranybula. Tehát a sávok megítélésem szerint a Magyar államiságot, a törvényességet, a rendet jelképezik, azon túl, hogy a sávok utalnak az Aranybula írásos szövegének soraira. Heraldikai ismereteim szerint a címer használat Európában a XIII. századtól terjedt el a keresztes hadjáratok idejében, abból a célból, hogy a különböző nemzetek katonái megkülönböztethetők legyenek. Ez vonatkozik a zászló használatra is, legfeljebb a lándzsákra kötöttek addig színes szalagokat. Napjainkban értelmetlen viták zajlanak a piros – ezüst sávozott jelképről. Az Árpád házi címer hétszer vágott pajzs négy piros sávval. Védelem alatt kell, hogy álljon. A nyilasok jelvénye öt piros sávot tartalmaz, nyilas kereszttel. Ezt sem bántanám, mivel a különböző keresztek az emberiség ősi jelképei közé tartoznak. Nézzük meg az Amerikai Egyesült Államok zászlaját. A parlamenti vitát kezdeményezők logikáját követve, akkor ez a legfasisztább zászló, mivel tobzódik a piros sávokban. A békés együttélést veszélyeztető mozgalmak a károsak és nem az ősi jelképek, amik használatával nem szabad vissza élni. Az oktatás feladata a felvilágosítás és nem a bevált magyar tanítási módszerek /tudósaink sora a bizonyíték /megnyirbálása.

Nézzük a baloldali kettős keresztet. Ennek a jelképnek az első nyomaira a VI. században a Bizánci birodalomban találunk. Kézen fekvő magyarázatnak tűnik, hogy a kereszt felső szárán lévő I.N.R.I. feliratot tartalmazó tábla képezi a második keresztfát. A Szlovák címer önmagában ezt az alapelemet tartalmazza, hármas halomra állítva. Nem szabad megsértődni, hogy Ők is ezt a keresztény szimbólumot használják. Vizsgáljuk meg a jóravaló szlovák nép eredetét. Szlovákia területén kelta lakósság volt. A népvándorlás korában markomann – germán városok alakultak. Ezekre települtek rá a Hunok, Longobárdok, Heroluk, Frankok. A VI. században betelepültek a szláv néptörzsek majd az avarok és végül a magyarok,. kialakítván a mai szlovák népet. A IX. században Ratiszláv morva fejedelem alatt Ciril és Metód tanításának hatására a keleti kereszténységet követték. Még ebben a században, Szvatopluk uralma alatt a római kereszténységhez csatlakoztak és püspökséget alakítottak 885.-ben. A XX. századig nem volt Szlovák állam. A XIV. századtól több esetben is úgy vélekedtek, hogy a felvidéket a kettős kereszt jelképezi, oklevelek tanúsága szerint. A régi magyar egyesített középcímerben találunk dalmát, szlavón, horvát,erdélyi,fiumei címert,de felvidéki címert nem! Ez a magyarázata annak, hogy több felvidéki város címerébe belekerült a kettős kereszt. Közöttük Nyitra város címerébe is. Híres szlovák ereklye a Nyitrai Kódex, melynek keletkezési idejét a XI. századra teszik a történészek. Ennek sorsa legalább olyan kalandos, mint a magyar koronáé. Elkerült a pilisi cisztercitákhoz, majd a budai aranyművesek restaurálták, valószínűleg ekkor kerülhetett rá a kettős kereszt. Mohács után került Pozsonyba. Különben a hármas halom a régi jelképek vizsgálata alapján nem hegyeket, hanem a Golgotát jelentik, a kettős kereszttel együttesen a kereszténység diadalát jelképezik.

A tudatlanság uralja a Turul körüli vitát is. A Turul egy ősi jelképünk, mely a Szkítákhoz a Hunokhoz, sőt az ókori Egyiptomiakhoz vezet. Ez a pusztai népek szent madara. Lehet vitatkozni azon, hogy milyen ragadozó madár. Véleményem szerint, mint jelkép konkrétan nem ragadozó madarat, hanem uralkodók fenségét jelképezi. A Magyarok és az Egyiptomiak sólyomnak vélték. Amikor a fáraók megszerezték a hatalmat, vagyis Napistenné váltak, sólyom istennek nevezték magukat, Hor-nak, ami magasságosat jelent. Miért mondjuk magyarul azt, hogy „hori-horgas ”? Hagyományaink szerint a Hun királyok és az Árpád házi királyok a Turul nemzetséghez tartoztak. Turul ábrázolás először II. András ezüst dénárján jelenik meg. A turul szent mívoltja abból a régi hiedelemből adódik,hogy a halott ember lelkét meg ragadja és felviszi az égi világba mint ahogy egy ragadozó madár a valóságban megragadja áldozatát és felrepül vele. Közlöm ,hogy a német,az orosz,az osztrák,a lengyel,a szerb címerállatok,a sasok, sem fasiszta jelképek.

A liliomot mint a másik magyar jelképet sem Károly-Róbert hozta be országunkba. Árpád házi királyaink ezüst dénárjaikon is megjelenik ez az ősi szimbólum,mint a tisztaság, a szűziesség jelképe. II. András /1205-1235/ pénzein kétszer,IV. Béla /1235-1270/ pénzein ötször, V.István /1270-1272/ pénzein kétszer,IV. László /1272-1290/ esetében pedig négy esetben találkozunk liliom- ábrázolással az ezüst dénárokon. Napjainkban egyes éttermek fémjelzik magas tisztasági fokú kínálataikat ,kék alapon fehér liliom jelképi ábrázolással.

A nap és a hold. Ősi, isteni jelképek. A napot, az éltető erőt férfinak, holdat a szerelem és a termékenység szimbólumát nő neműnek vélték. Találkozunk velük az Ó-kori leletek ábrázolásain a Sumér, az Egyiptomi, a Római birodalomban, a honfoglaló magyaroknál. Az utóbbiak csüngőként a lunulát /holdacskát/ nyakukban viselték római és kelta hagyományok továbbéléseként. Ezek a tarsoly lemezekhez hasonlóan szép ötvös tárgyak voltak.

Az árpád-kori dénárokon már keresztény jelképként együttesen jelennek meg ezek az égi jelképek, huszonkét esetben. Az Erdély címerében is megtaláljuk a fekete sas két oldalán. A holdat mindig növekedőként ábrázolták, a megújulást és az újjászületést is jelképezve.

Agnus Dei / Isten báránya / bibliai keresztény jelkép. Legelőször ez is az Árpád házi királyaink pénzein jelenik meg először hazánkban. 1205-től 1301-ig tizenkét esetben. Város- címerekben is találkozhatunk vele. Debrecen címerén kívül városunk Szentendre címerének is mesteralakja.

A sárkány. Lehet, hogy „sár-kán”, „sárga-kán”, „arany-kán” az arany ura?Mást jelképez a keleti és mást a nyugati kultúrákban. Régi időktől a keleti, a kínai és a szkíta hagyományok szerint a nagyhatalmú sárkány őrködött a béke felett,az olyan elemek felett,mint a tűz,a víz, a vihar,vagyis biztosította a megélhetést. A mesebeli „ Süsü” a sárkány is jóságos. A nyugati kultúrákban a sárkány a gonoszt szimbolizálja. Gondoljunk szent Györgyre, a sárkány-ölőre. A középkori magas szintű magyar szobrászat és ötvösség bizonyítéka a Kolozsvári testvérek, Márton és György alkotása Kolozsváron. A Pilisszentkereszti Pálos-rendi kolostor egyik padlótégláján is szép sárkány domborművet láthatunk.

Dióhéjban a magyar jelképekről, nem teljességgel, csak ennyit mondhatunk,vita indítékként. Az elkövetkezendőkben beszélgethetünk a csodaszarvasról, a himnuszról, a szózatról,a szent jobb-ról, a koronázási palástról,a történelmi zászlókról. Mivel jelképhordozó lehet a hangok világa is, érdekes lehet hallani a zenénkről, az irodalmunkról, színjátszásunkról, ezeken belül a cigányzenéről vagy a pesti viccekről is. Továbbá folytathatunk szalonbéli beszélgetést szokásainkról,a ruházkodásról és ételeinkről is.